17.fejezet

17. fejezet

- 3 hét! Borzalmas volt. Nem szabad meghalnia ! Nem a halála volt a rossz, az is, de nem egészen, a világ, de az is rossz volt.
- A vámpírok szét terjedtek a kék ég is, fekete és vérvörös szín között változott. A fák, bokrok, növények elpusztultak. A levegő mérgezett lett.  A víz ihatatlan. Bella a Föld és a  világ szíve. Élete. Értitek. Ha Bella meghall, mind meghalunk.

Carlislenak sem kellett több. Felrohant a dolgozószobájába és hívta a kórházat. A legszebb szobát kérte ki neki, és a legjobb orvosokat és asszisztálókat.

Hajnali 5-re mindennel készen voltak. Mindenki a saját szobájában foglalta el magát.

Az emeleten egy nagyon halk ajtónyitódást, majd takaró súrlódást lehetett hallani.

Megnézte az időt és rá ébredt ki lehet az illető. A hangot már a lépcsőről hallotta. Kinyitotta az ajtót.

Kinyitotta az ajtót:

- Szia! Te is a miatt vagy itt. Gyere. Ugye segítesz? – kérdezte Bella a kis jövevénytől.

 Edward azt hallotta és nesztelenül lement a lépcső tetejéhez, onnan nézve a kicsi Bellát és a karján lévő madarat.

Bella tovább ment a konyhába, ott letette a madarat és a pokrócát.

Visszasétált a nappaliba és a pici székét átvitte a konyhába, hogy elérje vele a polcokat.

- Na, te mit kérsz? – kérdezte Bella.

A madár csiripelt egy sort.

- Az nincs, de adhatok finom kenyeret.

Megint csiripelt.

Bella egy nagy kenyeret adott neki és odaadta.

- Tessék! Remélem ízleni fog a mamádnak. Ha megtennéd, hogy segítenél, megköszönném. Ide hozzátok, hogy mit evett a mama. – mosolygót rá, de Edwardnak a mosolya lefagyott.

A madár csiripelt neki, majd elment.

Bella leszállt a gyerek székéről és a nappaliba ment. Kinyitotta az ajtót majd visszament az egyik fotelhez, majd betakarodózott és várt.

10 perc múlva a madár bejött, de nem csak ő.

Bejött két őz és egyet hoztak a hátukon.

-  Sziasztok! Köszönöm, hogy hoztátok! – mosolygót rájuk- mindjárt vége a szenvedésének. Egy poharat a szájához tette és hagyta, hogy a vér kijöjjön.

- Köszönöm! Anyunak ízlelni fog. Legalább megtudják. hogy tudom. Mik ki nem derülnek igaz? – a kezét a szarvas sebére tette. Egy kis idő után a seb szemmel láthatóan begyógyult.

Bella nagyot mosolygott, majd kitessékelte őket a vérét a hűtőbe rakta, hogy elálljon, majd a nappaliba ment a hosszabb fotelhez és elhelyezkedett fekve rajta.

Edward végig nézte az egészet, és nagyot koppant az álla. Esme néhány perc múlva lejött, de ő csak Bellát látta aludni, és Edwardot egyhelyben állva, félig nyitott szájjal.

”- Edward!”- gondolta Esme, de Edward még mindig nem reagált rá.

- Edward! – most már hangosan is kimondta, de nem mozdult. Bella viszont meghallotta, így elkezdett mocorogni, majd kinyitotta a még picit fátyolos csokoládé szemeit. Azonnal meglátta Esmét!

- Szia! Boldog szülinapot! – kiáltott fel Bella, erre a többiek is lejöttek.

- Köszönöm kicsim! –odament Bellához és megölelte.  Bella várt pár percet majd elhúzódott.

- Van ajándék is! –Mosolygott rá egy Alice félét – és jobb, ha ti is jöttök a konyhába. –mosolygott rájuk.

Mindenki követe Bellát, de a többiek le is ültek.

- Mindjárt kész!- a sütőhöz ment és egy fekete poharat vett ki, majd a mikroba betette két percre.

- Anya, szerintem ízleni fog! – mosolygót rá angyalian.

De Esme egy picit fehérebben nézet ki.

 - Jaj, ne legyél ilyen anya! Ezt nem lehet elrontani!- mosolygót rá. Edward még mindig sokkos állapotban ült az asztalnál.

Bella odament a mikrohoz és kivette, majd bele rakót, egy szívószálat.

- Kérlek, Esme majd uralkodj magadon! – De Esme még mindig a poharat nézte.

Hozzáhajolt, egyet kortyolt, de amint megérezte a vérmámorító illatát, tovább ivott.

Közben Bella elbúcsúzott, hogy ő álmos, de üzente nekik előtte, hogy tudja, mit nem kell tudnia, de ők ezt nem tudják, de most már tudják.

Egy teljes óráig mindenki ült és emésztett.  Edward és Carlisle tért vissza elsőnek a sokk hatása alól.

”- Ez lehetetlen, vigyáztunk, sehogy sem értem” – gondolkozott Carlisle.         

                                              

- Igen vigyáztunk, de egy vmit kihagytunk. Itt voltam, mikor készítette Esmének a vért. Szinte beszélt az állatokkal. Hoztak neki egy sebesült őzt és Bella belőle nyerte ki a vért, majd a sebet begyógyította.

Hallottátok a szobában, hogy mi van ott. Madárcsicsergés, de akkor Bella nem beszélt. De csak nála. Igaza van Alicenek. Ő a Föld vagy a világ szíve, a mozgató rugója. Carlisle mikkor fekszik be? – kérdezte Edward Carlisle-tól.

- Délután ott lesz, de lesz is róla egy kis vita –válaszolt az örökmozgó a házban.

- akkor pakoljunk. Az erőnket akkor már előtte is használhatjuk. –válaszolta Emmet.

A házban összerakták Bella dolgait nesztelenül. Bella délkörül ébredezett. elmondták neki, hogy be kell mennie a kórházba és egy darabig ott is kell maradnia. De vki mindig vele lesz, hogy ne féljen. Edward kocsijával mentek, Bella zokogott, az állatokat látta, hogy követik. Főleg a nagy farkasok. Imádja őket, de most aggódást vélt felfedezni a tekintettükben.

- Álljatok meg!- kiállotta Bella, Edward vezetett és gyorsan a fékbe taposott, majd Bella azonnal kipattant Esme öléből. Az erdőbe futott. A többiek is követték, de amit meglátták mind megálltok. Bella a farkasoktól búcsúzott. Mindenkit megölelt és simogatott.

- A kórházban leszek, kérlek, ne aggódjatok! Nem persze, hogy visszajövök! – az egyik ugatott.

- Jaj, de buta vagy. Ha visszajövök, tudni fogjátok. Ismeritek azt – mutatott egy rozsdaszínű farkasra- tudjátok milyen, hányszor hagyott egyedül. Na, sziasztok. – köszönt el tőlük.

A többiek gyorsan visszamentek a kocsihoz és várták.

- Sajnálom, de ez muszáj volt, mehetünk.

A farkasok követték őket, de gondolatban megüzenték.

”Sajnálom, nem Jacob bevésődése, senkije sem, de az ösztönünk ezt diktálja, hogy védjük mindentől” - üzente az alfa.

Senki nem szólelt meg a kocsiban, Bella elaludt. Amikor a kórházba értek, Esme végig a karjaiban vitte, még akkor is amikor a szobájába ment. A legnagyobb és legdrágább gyerek szobát kapta.

Esme gyorsan átöltöztette, és betakarta néhány puszival.

Carlisle elment összeszedni a csapatott és előkészülni. A műtét nagyabból pár órán belül kezdettét veszi.

Bella a vizsgálatokat nagyon jól tűrte. Sok állat az ablakból figyelte, hogy alszik, vagy éppen vizsgálták.

Edward és Alice kint ültek külön- külön, míg Bellát előkészítik és elaltatják.

- Alice mit látsz? – kérdezte Edward néhány perc múlva.

- Semmit! a farkasok is itt vannak, semmit! -  Jasper hirtelen mellette termet és csitítgatta.

Morgott egy nagyot, majd Alice-t kicsit távolabb húzta Edwardtól.

Nyitódott az ajtó, egy kiságyat toltak ki a nővérek. Bella békésen aludt.

Mindenki nézte őt. Az állatok egy darabig nézték a szobát, de utána lassan elszállingóztak. A műtét 7 óráig tartott.

Bella este 8 után hozták ki. Fejét bekötözve és egy kis helyen leborotválva, és több zsinór lógott ki belőle.

Karján kanaltű, mellén két tapadó korong. Lábán egy csiptetőt. A gépeket szorosan utána vitték. Carlisle utoljára jött ki. Nem túl boldogan.

- Carlisle, történt vmi? – kérdezte Edward, de gondoltam válaszolt.

”Történt némi komplikáció, de kiszedtük. Talán egész este aludni fog, vagy tovább.” – gondolta Carlisle.

- És mi volt a probléma? – kérdezte  Edward.

(Sziasztok!
Hát a feji kicsit sok  lett, nkm 3 oldal,:D de azt csak köszönjétek meg azoknak akik írtak ilyen rövid idő alatt :D de akik szavaztak azoknak is nagyon örülök:D föleg hogy elvileg nagyon jó lett a 16. fejezett a többségének, így láttam, hogy nagyon tetszett remélem azért öszinte volt  mind a komment és a szavazás:D)