Szeretlek apa! - szólalt meg Bella, majd becsukta két kicsi szemét.
Pár per múlva Edward ment oda mellé, és dúdolni kezdte neki az altatóját.
Hallotta, amint lassít a szíve, így az arcára rakta a hideg ruhadarabot.
Hallotta, amint lassít a szíve, így az arcára rakta a hideg ruhadarabot.
Lent a nappaliban Carlisle tárcsázta az óvodát.
- Jó napot! Ez a Sárga Nap óvoda!- hallotta egy nő hangját, aki feltehetően mosolygott.
- Jó napot! Carlisle Cullen vagyok, Isabella Cullen nevelőapja. Azért hívom, hogy szóljak, Isabella ma nem megy óvodába.
- Ezt sajnálattal hallom. Megtudhatnám miért, és meddig lesz távol?- kérdezte a nő. Tudta, ki ő, így megbízott benne.
- Persze. Feldagadt a fél arca, így folyamatosan jegeljük. Nem tudom, mikor megy le majd, ha a duzzanat eltűnik. Visszhal. - köszönt el Carlisle, majd bontotta a vonalat.
Isabella még alszik, de felment megnézni. Edwarddal találta szembe magát. Csak négyen maradtak itthon.
Esme, Carlisle, Edward és Bella. A többiek vadászni mentek. Esme lent van a konyhában ebédet készíteni Bellának
.
Edward nézi Bellát, ahogy alszik, de a keze az arcán van. Nagyon nem tetszik neki ez az egész Emmett is majd meg fogja kapni, ha haza jön. Carlisle leült a hintaszékbe, amiben altatni vagy mesélni szoktak neki.
A mai napon senki nem ment sehova, mert kisütött a nap, de Bella elől is vigyázniuk kell.
Carlisle ezért és Bella miatt vett ki egy szabadnapot. Néhány perc múlva Bella mocorogni kezdett.
Szíve felgyorsult, majd Edward helyettesítette a ruhadarabra a kezét. Lassan kinyitotta a szemét, de akkor az első könnyei végigfolytak az arcán.
- Bella, mi a baj? – kérdezte Edward közben letörölte a sós kis cseppeket. Carlisle is oda sietett, de szemmel láthatóan nincs okozója a sírásnak.
- Csak egy álom. – motyogta Bella, majd elfordult Edwardtól és a takarót a fejére húzta, de hallani lehetett, ahogy zokog.
- Bella, kérlek, gyere ki a takaró alól és mond el, hogy mi történt. Kérlek. – simogatta hátát, de csak tovább sírt a takaró alatt.
Néhány percig még sírt, de lassan kidugta fejét a takaró alól.
- Alice hol van?- kérdezte Bella.
- Iskolában van, majd utána bemegy a városba körülnézni. –felelte Carlisle szemrebbenés nélkül.
- Hazudsz. – majd tovább sírt Bella.
- Bella, akkor hol lehet Alice? – kérdezte Edward. De nem nagyon akarta hallani a választ.
- Kint van az erdőben, és Emmettel ordít valamit miközben Emmett egy medvével néz szemet. – mindenki ledöbbent.
Esme is hallotta ezeket, azonnal megállt a tevékenységében, mintha nem hallana jól.
- Bella biztos, csak egy álom. Nem élnék túl, ha egy medvével néznének szemet. – nyugtatta Carlisle.
- Akkor miért tanakodnak azon, hogy mikor akarjátok elmondani az igazat. Mintha titkolnátok előlem valamit. – Egyre lejjebb vette a hangerőt a kicsi, vékony hangján.
Oldalra fordította a fejét, majd kijelentette:
- Emmették pár másodperc múlva megjelenek. Így is lett. Nagy zavar közben megjelentek.
Bella sóhajtott egyet és újra álomországban járt. Edward ott maradt és tovább nézte Bellát, de Carlisle lement, hogy ezt a családjával is megvitassa. De Alice teljesen zilált volt. Úgy nézett ki, mintha átment volna rajta egy kamion.
- Alice mi történt?- kérdezte Carlisle, de Jasper odament hozzá és leültette kedvesét.
- Mintha lenne itt, valaki, de rajtam keresztül menne folyamatosan. Ne mondjátok, hogy ti nem érzitek? – kérdezte Alice, de egyre jobban zihált.
- De ezt az erdőben is érezted Alice? – kérdezte Carlisle.
- Igen, de ott gyengébben. Mikor bejött az óta. - Carlisle-nak a kirakós összeállt, Bella nem álmodott.
- Akkor tudom. Alice jobb lenne, ha messzebb mennél. Ugyan is Bella itt van. De csak te érzed, vagy veled van összekötve. – mondta el Carlisle az elméletét.
- Az tök jó. Bella, ha hallod, akkor majd, ha felébredtél mond ezt: - Emmett a legjobb az egész családban! – Vigyorgott Emmett, de Rosalie tarkón csapta.
- Aú, de Rose! – nyávogott feleségéhez, majd inkább megcsókolta. Tovább is ment volna,
de egy nagy vékony gyereksikítást hallottak fentről.
Edward magához vonta, de nyöszörgött karja között.
Az egész család felrohant, de Bella amint meglátta Esmét odaszaladt hozzá.
Senki nem értette, hogy miért rohan hozzá. Kisebb korában végig Edwarddal akart lenni legtöbb esetben.
Esme felkapta, majd az ő és Carlisle közös szobájába ment és leült az ágyra majd ringatta.
- Cssssh! Nyugodj meg kicsim! Mond el mit láttál? - nyugtatta Esme.
De az arca még fel volt dagadva. Odarakta a kezét és Bella hálásan pillantott fel reá.
- Jaj, anya! Láttalak titeket, de – Itt elcsuklott a hangja - de anyut is egyszerre!
- Itt már újra sírni kezdett.
- Az egész életét láttam, hogy, hogy tettem tönkre őket. ÁÁÁ! – sírt tovább Bella.
Mindenki hallotta az egészet, és egyben meg is döbbentette őket. Bella képessége egyre jobban erősödik.
De Alice-ra is ráhangolódót.
Esme még ringatta egy kicsit, majd hátára dőlt az ágyon, mellé fektette Bellát, betakarta, később el akart menni, de Bella szorosan megfogta a kezét.
- Ne menj el! - halkan kinyögte, majd szorosan megfogta mind két kezével az anyja kezét,így aludt el Bella.
Mindenki a nappaliban volt kivéve Esmét és Bellát.
- Alice most is érzed? –kérdezte Carlisle.
- Nem, de… - szólt volna Alice, de Jasper folytatta.
- Nagyon kimerült vagy szívem, nyugodtan feküdj le. – amint ezt kimondta Alice elaludt.
- Elaludt - jelentette ki Edward.
- Pedig ez nem is én voltam – szomorkodott el Jasper.
- Úgy néz ki szoros kettejük kapcsolata. Vagyis, ha Bella alszik ő is. De lehet, hogy ha éhes, akkor Alice is az lesz. De nem biztos, hogy ugyanazokra. De ez azt jeleneti, hogy akár Alice is félig ember lehet, ha nagyon szoros a kapocs. De akkor Bella most nem lát minket.
Ahogy ezt kimondta, Alice szemhéjai felpattantak és Bella megint sikított egyet.
- Carlisle! –sikított Esme is.
Az egész család felfutott, kivéve Alice-t és Jaspert.
Bella izzadt és zihált külseje sem mutatta a jó állapotát.
