12.fejezet

4 évvel később

                                          Bella már 4 éves lett. A családjáról még nem tudja, hogy ők vámpírok, a vérivásra azt mondták neki, hogy nem baj csak igya meg. Az viszont jól tudja, hogy nem a vérszerinti családja. Éppen az óvodába készülnek, ez lesz Bella első napja.

-  Kicsim, ideje felkelni! Lassan, hasadra süt a nap! –kuncogott Esme. De tudja milyen nehéz neki.  

Jövőre elkel menniük. 

 - Mamii, itt nem is süt a nap! - kukucskált ki Bella a takaró alól. Haja kússza volt, és még laposakat pislogott. Úgy tervezte inkább holnap megy óvodába.

- Vki Emettel volt, fent az este? - kérdezte Esme enyhe mosollyal az arcán. -   Nem, Emett  Mondta elvileg 10 körül, hogy  aludni kéne. De ő nem is feküdt le. Vagy vmi, csak nézet láttam, rajta, hogy nem is fáradt, de engem persze altatni akart. – hümmögött Bella a takaró alatt. 

-  Akkor aludj még egy kicsit. Edward majd gyorsan bevisz. - majd Esme kiment a takarós kis szobából, maga mögött behúzva az ajtót.

- Emett! - szólt rá  Esme. Bár nem nagyon tudta ezt csinálni. Még mindig Bella szobája előtt állt.- Igen?- szólt neki a nappaliból Emett.

- Bella még egy kis gyerek te meg csak 10 után, dugod az ágyba. Alig bírt most is beszélni. Mit csináltatok az este? – kérdezte Esme miközben lement a konyhába, hogy reggelit készítsen.

- Te is ismered Bellát. Szinte könyörgött, hogy feküdjön le később!- rebegtette szempilláit Emett.

- Hazudik!  Emett az igazat mond. -  szólt Edward az emeletről.

- Jól van.  Igazából Bellával játszottam, vagyis fogadtunk. 

-  És miben?!- kérdezte Edward, de már a nappaliban állt szembe Emettel.

- Hát ő vesztett, így ezért kellett fen maradnia! – Emett behúzta „fűlét farkát”, úgy nézett ki, mint egy rossz gyerek, aki tudja, hogy a büntetés jön.

- Emett ennél rosszabb fogadást életedben nem köthettél volna. Ő csak egy gyerek, aki az óvodába megy, de miattad ott fog aludni és nem ismerkedni! – szólt rá Edward.

„- Edward megyek, fölkeltem Bellát!” - gondolta Alice. Majd hallotta, hogy az ajtó nyitódik és csukódik.

Alice felmászott az ágyára és elkezdett ugrálva és beszélni:

- Bella, ideje felkelni. Mit mondanak majd a társaid?- Nem érdekel.  Emett miatt van az egész.  Ő harcolta ki azt a fogadást.

-  Jaj, Bella akkor is így is késésben vagyunk. Nekünk suli, neked ovi. Ne akard, hogy én készítselek el- vigyorgott rá Alice.

- Jól van, fölkellek. – Bella lassan lehúzta a takarót, de Alice egy hatalmasat visított.

- Carlisle!! - sikította Alice.

A családfő azonnal Bella szobájába ment, de onnan lelassított.

-  Bella azonnal feküdj vissza! – Alice egyre kétségbe esett.



     Bellának fel volt dagadva a fél arca.
- Alice, hozd, kérlek ide a táskám! - Alice elment, közben Carlisle Bellához ment és lefektette, ugyanis Bella felült.

Megtapogatta, de nagy megkönnyebbülés volt neki, hogy:" Nem maradandó, csak az este miatt!" - gondolta Carlisle.
Edward kiolvasta, majd a többiekkel is megosztotta a gondolatfoszlányt. 

Esmét megkérte, hogy csináljon párjeget és tekerje bele valami ruhaanyagba.

- Apa, minden rendben? Olyan furcsán bámulsz- kérdezte Bella, de a hangja egyre jobban elhalkult.

- Persze Bella, de most aludj, nem kell oviba menned.

- De! Alice már felkeltett, nem tudnék aludni!- nyavalygott Bella.

- Azért próbáld meg. Csak hunyd be a szemed. Ha akarod Edward itt lesz veled. - megpuszilta Bella homlokát, betakarta a nyakáig, de akkor Bella szokásához híven adott Carlisle-nak egy cuppanós puszit.

- Szeretlek apa- szólalt meg Bella, majd becsukta két kicsi szemét.