14 fele

14. fejezet

Az egész család felfutott, kivéve  Alice-t  és  Jaspert.

Bella izzadt és zihált külseje sem mutatta a jó állapotát.

- Edward hozd a táskámat! – szólt rá Carlisle.

Odament Bellához, de a teste szinte tüzelt.

- Carlisle, csinálj vmit! –kiáltotta fel Jasper.

- Bella, Bella hallasz! Kérlek, válaszolj! Mond el a panaszod! Bella még néhány percig zihált, majd erőt vett magán.

- Égek, égek, oltsátok el! Az egész torkom kapar. – nyögte ki rekedt hangon Bella.

- Carlisle 6 napja! – szólt rá Edward.

  Ez azt jelenti, hogy 6 napja kapott utoljára vért.

- Azonnal hozd! Bella, ez nem fog ízleni neked annyira, de muszáj lesz meginnod! – szólalt meg Carlisle. 

Nem annyira tetszik neki ez az egész. Edward bejött, de nem a megszokott poharat hozta neki. Amint Bella megérezte a mennyei ízt rögtön rá vetette megát. 

Néhány perc múlva lazábban fogta a bögrét és az arcáról a duzzanat is eltűnt.

- Köszönöm. –őszintén mosolygót Edwardra.

- Szívesen, de most már aludj. – felvette a takarót kihajtotta majd rárakta az ágyra és betakarta.

A többiek mind kimentek kivéve Esme - t, mert Bella álmában is a kezét fogta.

Mindenki egész nap szomorú volt. Bella délután még aludt 5-ig.

Mikor felkelt megkérte Esmét, hogy sétáljanak.

De nem lehetet, így Emettel és Jasperrel videojátékoztak.

- Gyerekek, vacsora! – kiáltotta Esme. De csak Bella örült ennek a hírnek.

- Esme, mi még nem vagyunk éhesek! Köszönjük! – mondták a fiúk.

- Rendben. Bella te biztos éhes vagy, gyere! – kiáltotta ki a konyhából.

- Anya, most nem lehet, mert csalnak! – kiáltotta Bella, de a hasa enyhén korgott. De tán Bella ezt meg sem hallotta.

- Nem, csalunk, megvárunk, menjél csak! – mosolyogtak rá kedvesen.

De a gondolataik nem erről árulkodtak.

Edward jött le a lépcsőn, eléggé lelombozó hangulatban.

”- Egy hét múlva indulhatunk.”- üzente Alice az egyik újság mögül.

-  Carlisle! Beszélnünk kell! - szólt a lépcső aljáról Edward.

- Menjünk fel a dolgozószobába! – majd kiment a konyhából, be a nappaliba és onnan a lépcsőhöz ahol várta Edward.

Ketten felmentek, de még utoljára lenéztek, ahol Bella rakta el a játékot.

- Így ni, most ti sem játszotok, és én sem, de vacsorázni azt kell! – mosolygott ördögien Bella a két félnótásra.

De a fiúk, mintha a halálukra várnának.  Edwardék fölmentek a dolgozószobába.

- El kell költöznünk.  Bella miatt hamarabb kezd feltűnni…

- Értem, és mikor induljunk? Bellával is meg kell értetni – kulcsolta össze kezeit Carlisle az álla alatt.

- Majd én megmondom, de az a kérdés, hogy óvodába menjen-e? Ha már megbarátkozik valakivel, nehéz lesz az elválás. – De az utolsót csak a fogai között tudta kiszűrni.

- Edward, ezt csak te tudod, meg Esme, hozzátok áll a legközelebb – mosolygott rá Carlisle.

A konyhában Bella evett a fiúkkal, akik fancsali képet vágtak, de muszáj volt. Nemrég kapott Bella egy új fiúbabát, és az ölében ült.

- Te is kérsz Greg? – kérdezte Bella a babájától. Erre Esme elejtette a tálat és a földre esett, majd némán zokogott.

Carlisle és Edward ezt meghallották, és azonnal lesiettek, Esme némán felzokogott, Emmett és Jasper próbálták csitítgatni fogadott anyjukat.

- Drágám - Carlisle emberi tempóval odafutott hozzá és felvette az ölébe, majd a nappalin át felvitte a szobájukba – Esme, kérlek, nyugodj meg, Bella talán nem a mi gyerekünk, de ő még csak egy kislány. Lehet… - simogatta tovább Esme arcát, de…

- ÁÁÁ, anya! Én annyira sajnálom én nem… -… én nem akartam. De tényleg annyira szép név. – Most már Bella is zokogott az ajtóban. Esme kitárta karjait, így jelezve, hogy várja egy nagy ölelésre. Bella nem habozott rögtön Esme ölébe futott és közben hatalmas puszikat adott az arcára.  Végül befészkelte magát közéjűk és hagyta, hogy nézzék, közben beszéljenek egymással, amiből Bella nem túl sokat értett meg.

- Apa? – kérdezte Bella.

- Igen?

- Holnap kell óvodába mennem? – kérdezte Bella.

- Ezt Edwardtól kell megkérdezned. –közölte Carlisle, de már jó halkan, észrevették, hogy Bella egyre laposakat pislog.

- Rendben. – Ezt már suttogva ejtette ki majd elaludt.